2018. február 11., vasárnap

Vivien Holloway: Vérvörös horizont | #Minikritika

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ez a füzet egy kis meglepetés azok számára, akik szerették a Végtelen horizontot, és két novellát tartalmaz a regény világából.
Az első a Végtelen horizont előzménytörténetét leíró Táguló horizont, melyben kiderül, hogyan találkozott Becky először Nick Mattockkal, és hogy mi is történt azon a bizonyos szerencsétlen kártyapartin. Ezzel a történettel a szemfüles olvasók már találkozhattak a Pokoli teremtmények, ördögi szerkezetek című antológiában.
A második egy teljesen új novella, és időben a Végtelen horizont után játszódik. 
A Vérvörös horizont a könyv egyik igencsak megosztó mellékszereplőjét, Junipert hozza előtérbe, akinek sikerült életben maradnia, miután Duke és Nick kiszabadították Becky-t a Tartaroszról.
„– Azokat a gyáva férgeket, akik nem jelentkeznek három percen belül a vezérlőteremben, megkeresem, és személyesen lövöm agyon – szóltam bele rekedten a mikrofonba, különösebb ceremónia nélkül. – A hajó új kapitánya beszélt.”



A Végtelen horizont nagyon tetszett, így szinte nem is volt kérdés, hogy a kiegészítő kötetet beszerezzem-e és elolvassam-e vagy sem.

A kis kötet kettő novellát tartalmaz, és ahogy a fülszöveg is mondja az egyik egy előzménytörténet, ami leírja Becky és Nick találkozását, a másik pedig Juniperről, ami a Végtelen horizont után játszódik.

Őszintén szólva az első érdekelt nagyon, amikor először megtudtam, hogy lesz ilyen könyv. Szeretem Becky és Nick párosát, és újra vissza tudtam csöppenni ebbe a szuper történetbe. Ettől függetlenül nem okozott olyan nagy meglepetést, mert a történések fő vonalait ismertük már a Végtelen horizont alapján. Éppen ezért érdemes lehet előtte elolvasni.

A másodikat viszont szigorúan utána csak! Természetesen ez már rengeteg újdonságot tartalmazott. A Végtelen horizontban nem igazán ismertük meg Juniper karakterét, pár döntését láttuk csak, viszont a személyiségének a mélyét nem láthattuk. Kicsit ezt vártam ettől a novellától. Hogy jobban megismerjük.

Sajnos nem igazán éreztem ezt. Juniper sosem volt a kedvenc karakterem, és ez a kötet után sem változott. Örültem, hogy láthattam, mi lett vele később, és hogy milyen hierarchiában épült fel a kalózok "társadalma."

A novella kitágította egy kicsit a világot, többet láthattunk a szereplők életéből, viszont - amit nagyon sajnálok - nem lett olyan jó, mint amilyenre számítottam. Viszont, ha szerettétek a Végtelen horizontot, akkor ezt se hagyjátok ki! :)


Ti olvastatok már valamit az írónőtől? Van esetleg kedvencetek tőle?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése